2013. december 13., péntek

Kehesen

Mar 4. napja itthon vagyok, ilyen hosszu evek ota nem volt. Ma fizikailag be tudtam volna menni, es eluldogelhettem volna, de meg mindig a tudomet kohogom fel minden egyes kohogesnel es az agyamat most hagyja el az eddig felgyulemlett hektonyi takony.

Vasarnap jatszottuk az elso bajnoki meccsunket azzal a dublini csapattal, ahol van ket magyar is. Nem vartam sok jot, mert osszesen 7-en voltunk, csere nelkul, es most jatszottunk eloszor normal meretu palyan. Eddig feleekkora meretun gyakoroltunk. Mar a bemelegites utan kesz voltam, es azt gondoltam, hogy szegeny lanyok tuti nem fogjak birni 60 percen keresztul a fel-ala rohangalast. Ehhez kepest csak 19-17-re kaptunk ki, ami szerintem remek eredmeny. Persze felvertezve a jatekvezetoi tanfolyamon tanultakkal, nem tudtam emgallni, hogy ne ugassak a jatekvezetokkel, mert annyira benak voltak. Fujtak ellenunk 3 hetest, amikor a vedojatekos laba rajta volt a vonalon, a masik oldalon kiteptek a mi jatekosunk karjat a 7-esen belul, az meg szabaddobas volt. 

Ja, vicces volt meccs elott, setalunk be Siobhan-nal, jon szember egy ismeretlen csaj, rankkoszon angolul, majd mondja nekem, meg mindig angolul, hogy "Magyar vagy?". Hat ja. Es innentol magyarul mondta, hogy "Hu, akkor te vagy az a nagyon jo kapus!" Nem mondom, hogy nem hizott a majam, ezert jo az ir kezilabda, itt meg en is lehetek valaki.

Siobhan meg mondta, hogy tavaly nyaron volt Dublinban valami Handball Development Camp-ben, valami kezistaborban, addig meg soha egyetlen percet nem jatszott. A szabalyokat se tudta. Ott megkerdeztek tole, hogy akar-e ir valogatott lenni, mert mennek Maltara meccset jatszani. Koszonettel visszautasitotta, mondvan, ez talan egy kicsit korai... Hat igy mukodik itt a kezilabda.

Mar csak egy hetet dolgozunk, a lanyok remelik, hogy penteken mar 12 korul elengednek minket, tavaly is remenykedtunk, es semmi nem lett belole. De iden nem lesz mar bent aznap a dekan es az irodamanager sem, nem beszelve az egyetem tobbi irodajanak dolgozoirol. Meg ha akarnank is beszelni valakivel, senki nem lesz bent. Megyunk valahova ebedelni, meg egy par italra, es igen, Marian is jon. Ott volt 6-an is, az irodai karacsonyon. Ez egy szerencsere tolunk 10 perc setara levo hotelben volt, kb. 10-en voltunk az asztalunknal, de az a szoba oriasi volt, 15-16 asztallal, mindegyiknek kulonbozo cegek 8-10 embere. Mokas, mert azt gondoltam, hogy tessek, itt ez az alkalom, amikor elmegyek egy helyre, ahova normal esetben nem mennek; olyan kajat eszem, amit normal esetben nem, mert volt ugyan menu, de egyfele leves, a foetelek kozott volt vegetarianus, azt nem, volt hal, azt se, volt meg egy, ami nem tetszett, igy kizarasos alapon maradt a pulyka; olyan aron, amennyiert normal esetben nem ennek; es olyan emberekkel, akikkel normal esetben nem szocializalodnek. Ez a munkahelyi ebed rovid summazata. Marian a kaja utan jott, amikor mar kulsosok is csatlakozhattak, es kezdodott a diszko. Sajat magamat is meglepve tancoltam, ebben talan szerepe volt a 2, azaz ketto Smirnoff Ice-nak is. A tobbi lany szokas szerint jol berugott, ezert nem nagyon jarok el veluk, az egyik semmire nem emlekezett masnap, a masik olelgetett, hogy szeret, a harmadikat meg egy tokreszeg es hazas norveg faszi kergette egesz este, vicces volt:)

Flag Counter