Hurrá, megyek haza!

Most foglaltam le a jegyet, 10 teljes napot otthon fogok tölteni:) Közvetlen járat Dublinból, ami másfél óra kocsival, de Marian szeret vezetni, és így ott leszek a családi ebéden is, hurrá-hurrá:)

A tömeg itt is

megrohamozta a boltokat a hasonló akciók miatt:

Morbid

Marian épp kórházban/öregek otthonában van, apukáját látogatja, akiről tegnap derült ki, hogy prosztata-, és csontrákja van. Ha morbid akarnék lenni, azt mondanám, hogy szerencsére ehhez előrehaladott Alzheimer-kór is társul, így ő nem is igazán tud erről. Úgy 80 éves lehet a bácsi, valamennyire megviseli Mariant, de számított a rossz hírre, másrészt viszont nehéz sajnálatot érezni valaki iránt, aki rettegésben tartotta őket gyerekként...Nem véletlen, hogy a 8 testvér közül csak kettő látogatja valamilyen rendszerességgel.

Az ideútról

még annyit akartam írni, hogy lefoglaltam a vonatjegyet telefonon, méghozzá úgy, hogy a két útszakaszra egy összesített jegyet kértem. Aztán felmentem a skót MÁV honlapjára, ahol ugyanez a jegy külön megvásárolva 20%-kal olcsóbb volt. Írtam nekik emilt, hogy a telefonos embernek nem lett-e volna feladata, hogy az olcsóbbat ajánlja, de sejtve, hogy nem fogok pozitív választ kapni, gyorsan lemondtam a lefoglalt jegyet, és újrafoglaltam az olcsóbb áron. A válaszban azt írták, hogy viszonteladóként nem kötelesek tájékoztatni a kedvezőbb árú jegyről és pénzt sem adnak vissza.

Pár napja voltunk az itteni karácsonyi vásárban, gyakorlatilag ugyanaz, mint a Vörösmarty tér. Ami vicces, hogy árulnak kalácsot, úgy megörültem neki, de aztán mégsem vettem, kétszer olyan hosszú, mint az otthoni. Volt azért a budapestitől eltérő termék is: német szalámi dögivel, meg lengyel kaja, orosz matrjoska-baba, kenguru- és strucc-burger (és ha jól düllesztitek a szemeteket, az egyik képen láthatjátok Mariant és engem, a medve mellett bújunk meg):

a belfasti City Hall és a Belfast Eye

Új(ra) otthon

Itt vagyok, minden remekül megy, az elmúlt pár napot a lakás csinosításával töltöttük, szekrényeket rángattunk-tologattunk egyik szobából a másikba, port töröltünk, porszívóztunk, mostunk, pénteken meghozták az új ágyat is, 150*200 centi, de kétszer már leestem róla, hihi:).

Az út idefele hosszú volt, az első komp, Shetlandról, 13,5 óra volt, képzelhetitek, mennyire élveztem. A vonatnál egy ellenszenves pénztáros leereszkedően közölte, hogy a biciklim nincs lefoglalva a járatra és minimum 4 órával a vonatindulás előtt kellett volna elintéznem. Aztán elcsendesedett amikor mondtam, hogy van foglalási számom, "jaaa, tényleg, itt van, de nem lett rendesen lefoglalva". Marian kompja egy órát vesztegelt a kikötőben, nem tudott beállni egy másik hajó miatt. Végül csak megtaláltuk egymást, és a bringát is beerőszakoltuk a kocsiba. A Stranraer-Belfast komp délután fél 6 helyett végül 8-kor indult, fél 12-re értünk haza. Szegény Marian a bevett tabletták ellenére tengeri beteg lett, az út felétől feküdt a kanapén és szenvedett.

Majd csinálok képeket a lakásról is, meg a körnékről is, már tudom, hol a Tesco meg a Coop meg a kínai meg a Spar:)

Két kép Marianról: Minden ír ilyen szőrös, kopasz és bolond állítólag. Legalábbis a lányok.

Hamarosan!

Totál káosz van a fejemben is meg a szobámban is, hosszú másfél nap lesz ez. Ugye nem újdonság, hogy most mostam, de szerencsére Paul pont akkor jött át, hogy átvigyen egy kis fagyizásra, amikor lejárt az első adag, és az ő szárítójában ripsz-ropsz megszáradt, így már csak az alsóneműket kell hajszárítóznom.

Ma végre a vonatjegyeket is lefoglaltam és a kis bringát is feltettem (képzeletben) az Aberdeen-Glasgow vonatra, persze ez se ment probléma nélkül, nade úrrá lettem a nehézségeken. Most már csak annyi van hátra, hogy holnap elintézzek mindent, pl. megjöttek a kontaktlencséim; a bankban be kell jelentenem a lakcímváltozást; shetlandi csokit kell vegyek Mariannak, ésatöbbi. Aztán majd csütörtökön át kell rángatnom a biciklit meg a bőröndöt meg a laptopot meg a fallabdaütőt (persze egyszerre, nem külön etapokban) a hajótól a vonatig, aztán Glasgowban átszállni, ahol ugyanez vár rám egy 3x hosszabb útvonalon. Paul hitetlenkedve nézett, amikor előadtam, hogy majd taxival viszem a biciklit egyik vonatállomástól a másikig, így nekem is kétségeim támadtak.

Az uccsó munkanap ugyanúgy telt, mint az előzőek, Bettinától kaptam egy tortát, én meg adtam neki egy mogyorót:

 A felirat kb. annyit jelent, hogy "Boldog vagyok tömésrögzítő és nyálszívó fogorvosi asszisztensként". Haha, mennyire igaz. Ma vicces volt, mert Bettina odasusogta Cherylnek, hogy "Nem kedvelem ezt a nőt." Mire a manager megjegyezte: "Igen, ő egy másik generációból, neeem, a generáció nem jó szó... másik... bolygóról jött:)"

Meg,- és elmentett kép

Juhééé, Margaretnek sikerült pár képet megmenteni, itt az az egy, amin elfogadhatóan nézünk ki:

Utolsó shetlandi szombat

Mindjárt megyek a sportbigyóba, otthagytam szegény bringámat kikötve a hajnali fallabda után. Szilvi és Petya se voltak nagyon maguknál szerencsére, így lassan, de biztosan beszélgetésbe folyt át a játék. Aztán megjelent Szilvi barátja, és akkor muszáj volt játszanunk kicsit, még Szilvi is futott. A "játék" után Petya elvitt minket a Tesco-ba, majd hazahozott, így a bicikli ottmaradt. Holnap játszom 3-kor és 5-kor is, pf, így jár az, aki mindenkinek meg akar felelni.

Bettina ma költözik az eddigi hangárból (nem volt szigetelés az épületben, a felettük lakó pukiját is hallották) egy emberek számára tervezett házikóba itt Lerwickben. Felajánlottam, hogy segítek (érdekes, vannak olyanok, akiknek lasszóval kell embert fogni egy ilyen mutatványhoz, mások meg, pl. Bettina, nem győzik elhessegetni az önkénteseket), de szerencsére nem kellett menni:)

Tegnap voltunk a volt osztállyal kínaizni, Margaret fényképezett, azért csak ő, mert mindenki más otthonfelejtette a gépét, engem is beleértve. Nagyon jó móka volt, 3 angol anyanyelvű és 3 ideszakadt alkotta a társaságot. Rájöttem, hogy szeretnék úgy élni, mint Katya. Tavaly nem dolgozott, mert nem talált munkát, a pasija halász, mint Tanya férje, biztos sikeres. Aztán összeházasodtak, elmentek 3 hétre a Maldív-szigetekre mézeshetekre, és most meg nincs kedve dolgozni, a férje meg 6 hét hajó/2 hét otthonlét rotációban dolgozik. Mindenesetre faszányosan éreztem magam, vicces emberekkel voltam körülvéve. Este aztán Margaret írt, hogy a fényképek eltűntek valahol félúton a fényképezőgép és a számítógép között, a picsbe.

Este X-Factor Queen-számokkal:) ja, és fagyival.

Újabb edinburghi hétvége

Ahogy Besenyő Pista bácsiék mondanák: Egyik lábam itt a másik. Csak a cuccaimra vonatkozóan. Egy része Belfastban (beleértve két rúd téliszalámit, Sport szeleteket- már amit Marian meghagyott belőlük, Pilóta kekszet és Győri édest), a másik itt hever a lábam előtt-alatt a bőröndben. Szerintem pont egy táskányi maradt, de a ruhák valahogy mindig sokszorosukra dagadnak, és sokkal több helyet foglalnak, mint az ember remélné. A jövő heti utam foglalása még mindig várat magára, a részletektől megkíméllek titeket, mert már a saját agyamra megyek, és a bicikmlim is tuti, hogy nőnemű, mert csak a gond van vele:)

Fényképet megint nem csináltam Edinburghban, pedig ott volt a gép, csak elfelejtettem magammal vinni. Mondjuk sok hasznát nem vettem volna, a sétáink ugyanis a bevásárlóközpontokra koncentrálódtak, nagyon szép tornagatyát vettünk mind a ketten, igaz, ő gyerekméretet, mert picike... Vasárnap Remembrance Day volt, amikor a világháborúkban elesett katonákra emlékeznek. Épp egy pláza könyvesboltjában kódorogtunk, amikor 11-kor a hangosbemondó 2 perces tiszteletadást kért. Fura volt látni, hogy kivétel nélkül mindenki megállt, a pénztáros nem ütött be "jaj-még-ezt-gyorsan-megcsinálom" tranzakciót, a vevő megállt fizetés közben, a többi látogató nem lapozgatta a könyveket, kicsit bizarr is volt. De belegondoltam, hogy Magyarországon, mondjuk a Westendben, az emberek meg se hallanák, amit a hangszóróba mondanak, hacsak nem 50%-os leértékelésről lenne szó, nem?

Aztán Marian mondta, hogy Belfastban persze ez is máshogy működik, állítása szerint a protestánsok kisajátították a pipacsot, ami ennek a napnak a jelképe és gyakorlatilag mindenki viseli a kis kitűzőt aznap. Így a katolikusok, mint ő is, nem hajlandóak se ezt a jelképet a ruhájukon viselni, se a tiszteletet megadni. Illetve erre nincs is szükség, mert a katolikus városrészben, az ottani üzletekben vagy bevásárlóközpontokban nem is kérik ezt az emberektől. Nem lesz ott unalmas az élet, biztosan rálépek egy csomó ilyen katolikus/protestáns aknára...

Heti összesítő

Rettegtem ettől a héttől, mert a doki mind az 5 nap bent volt, nem szokott ilyen sokat, és utálom, ha ugráltat, ehhez képest nagyon gyorsan eltelt ez a pár nap, és tök jól éreztem magam. Lehet, hogy mostanra szoktam meg az új melót, környzetet, embereket? Kifejezetten élveztem. Mondjuk volt(ak) olyan pillanat(ok), amikor, ha nem lett volna páciens a székben, elküldtem volna a dokikámat a halál f.szára, de nem tettem. Vett egy új telefont, Nokia N97, és baszki, nekem kellett átmásolni a telefonszámait a régiből az újba, közölte (nem megkért), hogy állítsam be a GPS-t (hogy mit csináljak a mivel?), és az e-mail fiókját. Nekem kellett felhívni a Nokia segélyvonalat vagy mi a szart, és elcsacsogni a szerencsétlennel, hogy mit kell tenni, aztán kifizetni neki egy év navigációt. Ezek után az volt a minimum, hogy ellátogatok Budapestre a telefonján és megjutalmazom magam egy fehérítő fogkrémmel. Ja, és nagy nehezen kipréselt magából egy "Thank you very much"-ot is, de tuti előtte órákig győzködte magát, hogy kijöjjön a száján. Mert ugye ő annyira elfoglalt, hogy amikor nem alszik, akkor dolgozik. Bettinával azt beszéltük, hogy esetleg nem kéne bevállalni annyi pácienst. Most, november elején már csak decemberre tudunk időpontot adni, vagy rosszabb esetben januárra. Ő ugye nem látja a foglalási naptárat, és lazán mondja az ügyfélnek, hogy "Akkor jövő héten ugorjon be egy fél órára". Bazmeg, legközelebb januárban lesz fél órád. És nem érdekli, akkor is bepasszírozza valami tök lehetetlen helyre.

Na, ez most megint panaszkodásnak tűnt, de ettől eltekintve minden okés, a vidámság uralkodott a fogászaton a héten, Bettina tök lökött, minden este, porszívózás után, amikor rángatja a helyére a dögöt, elénekli a "Baj van a részeg tengerésszel" című opuszt angolul ,amin én mindig nagyon röhögök, ma meg a folyosón állva táncikált miközben én komoly társalgást folytattama dokival. Nem mertem megfordulni...

Holnap találkozom Mariannal:) reggel repülök Glasgowba, ott felvesz kocsival és megyünk tovább Edinburghba. Mivel a telefonvásárlási problémát már letudtam, ezért most Adidas tornagatyát és fülbevalót fogunk vadászni mind a kettőnknek.

A leendő lakásunkban a héten kicserélték a régi faablakokat műhanyagra, fincsi meleg lesz, hm.

Tegnap olvastam, hogy Szabó Magda: Az ajtó című regényéből filmet forgatnak, az egyik legjobb angol színésznő (Helen Mirren) lesz Emerenc. Rögtön mondtam is Mariannak, hogy vegye ki a könyvet, és meglepő módon pont ez az egy meg is van a könyvtáron belül valahol, elolvastatom vele:)

Uhh,

kikészültem a munkahelyen, pedig csak a szokásos nap volt. Attól eltekintve, hogy a doki, saját magát felülbírálva, beíratott egy pácienst egy egyórás kezelésre, mikor ott már volt valaki egy 3 órásra... Mondanom sem kell, hogy ebből adódtak bizonyos problémák, például Bettina kiborult, hogy megint nem lesz ebédszünete. Végül is lett, de durcáskodás árán, meg hát ő se nagyon boldog itt, amit ma szóvá is tett. Most láttam a honlapon, hogy az új csajszi neve fönt vant, mint ott dolgozóé, holott eddig 3 órát töltött bent, legközelebb az én uccsó két napomon lesz, alig várom... És kiírták azt is, hogy én Írországba költözöm, jó, hogy a címet nem tették ki. A csajszi tiszta főnyeremény, mert a számítógépet nem tudja használni, aszondja, hogy a férje nyitja meg neki a kívánt dokumentumot, utána ő már tud gépelni, csak hát még gyakorolnia kell a doksinyitás furfangos művészetét. A fogászati részéhez sem ért (már), huszoniksz éve dolgozott asszisztensként, kábé annyi fogalma lehet az egészről, mint nekem (és az nem sok). Nem csoda, ha Bettina nyűgös.

David ma megint fel akart velem hivatni egy céget, de nem értem rá, így kénytelen-kelletlen megtette őt. Hallottam őt beszélni  a másik szobában és annyira büszke voltam rá, hogy megtette ezt a felnőtté váláshoz oly' fontos lépést, egyedül telefonált!! Hüp-hüp.

Ma feladtam a könyveimet az új címemre, sőt, még biztosítást is kötöttem rá extra egy fontért, hurrá! És rendeltem téliszalámit is oda:) Meg Sport szeletet, Pilóta kekszet, és Győri édeset.

Marian egy n-nel írja a nevét, csak azért mondom, mert mindenki az otthon szokásos 2-vel írta:) Az írek majdnem skótok, lespóroltak egyet...

Végül egy kép a (már megrendelt) új ágyunkról: