És egy kis művészet

Paul a fentmaradó rengeteg szabadidejében ilyeneket fest:


(az összes kép az ő engedélyével került a blogba)

Egy kis sportfotó

 

Előre szólok, hogy ma más tollaival ékeskedem. Fallabdapartnerem, Paul, ugyanis nem olyan szak(sport)barbár, mint én, szokott krikettezni, kajakozni, teniszezni  is. Kajakozás közben pedig fényképez, például ilyeneket (a sisakjára van erősítve egy fényképezőgép, és boldogan mesélte, hogy végre sikerült beállítania, így már nem csak az eget és a vizet tudja megmutatni a világnak:):

Dave vicces

Dave bácsi, az 50-es lakótárs vicces figura. A jégkrém, amire rácuppantam, Ben&Jerry márkájú. Eddig a csokisat nyomtam csokissüti darabokkal, most van csoki-vanília csokival bevont makadámiamogyoróval, isteni!! Dave múltkor ment a boltba, megkérdezte, hozzon-e fagyit. Hülye kérdés, persze, hogy. Aszondja: Mi is a márkája? Tom&Jerry? Hahaha, azt hittem, leesek a székről, úgy röhögtem, de ő is:)

Lassan kezdünk házaspárok lenni, mert ő este 10 körül ér haza, én általában még fent vagyok, és szépen emgbeszéljük, hogy kinek milyen napja volt, csak a megszólításokból marad ki a "drágám" meg a "szívem":) Tegnap is hajnali egyig pofáztunk, éjfélkor hazaért Szilvi, az új (magyar) lakótárs is, és ő is bekapcsolódott. Persze ők csak későn kezdtek ma dolgozni, és 7-kor, még jó, hogy a vendégek tudták, hogy nem szabad zavarni, mert félig alszom.

Tanulnom kéne, de kurtára nincs kedvem, tiszta frusztrált lettem az anyagtól, nem értem, nem érdekel, viszont doga lesz belőle. A helyzetet úgy kezelem, hogy fogom magam, és elsétálok a Teszkóba, mert 10-ig nyitva van, és veszek fagyit. Attól majd tuti a fejembe megy a tanulnivaló, nem igaz?

Hírnév

hogy valami olyat is írjak, ami velem történt:

Suli büfé, büfés néni (BN) és én (É):

BN: Láttalak az újságban!

É: Milyen újságban?

BN: A Shetland Times-ban, valami sporteseményen voltál.

É (még mindig kissé értetlenül): Igen, fallabdán...

BN: És megjelent róla egy cikk.

É (felvillanyozódva): Tényleg?!?!?! Akkor híres vagyok?

BN: Igen:)

É: Kaphatok ingyen szendvicset?

BN: Nem.

És itt az ominózus cikk (higgyétek el, a képen máshogy tűnik, de igazából van nyakam!!):

Ui: aki kéri, annak tudok küldeni pár hasonló csoportképet az eseményről.

Utazás alatt olvasott hírek sűrítve

A net nem működött, de azért cikket írni így is tudtam. Gondoltam, hányok ide pár sort arról, amit olvastam idefele. Mit mondjak, nem derítettek jókedvre, bioterrorizmus, munkahelyek elvesztése, és hasonló finomságok.

1.       Egy gyakorlatilag vakondként élő 74 éves férfi szomjan halt a saját lakásában, mert nem talált vizet. Pontosabban nem találta meg a vízhez vezető utat. Annyi szemetet halmozott fel, hogy szó szerint alagutakat kellett vágnia, hogy eljusson a lakás egyik pontjából a másikba. A rendőrség többek között ezeket találta a lakásban: 10 évvel ezelőtti tv-újságok, fűnyíró, mopedek, több száz macskakaja-konzerv.  Ugyanebben a hónapban többen haltak meg hasonló okok miatt: egy 85 éves férfi a szomszédjai szemetét gyűjtötte; egy 77 éves nőt a saját, 16 év alatt összegyűjtött, ki nem nyitott termékei nyomtak agyon, és volt olyan áldozat, akit 3,5 hónapig kerestek a szeméthegyek alatt...

2.       Egy érdekes kísérlet kezdődik ebben az évben: 6 embert zárnak össze 3 vasúti vagonnak megfelelő területen 520 napra. A külvilágtól kevés segítséget kapnak majd, lesz elegendő élelmük, de saját maguk is termeszthetnek zöldséget, gyümölcsöt. A kísérlet egy jövőbeni Mars-utazást szimulál, a résztvevőknek napi feladataik lesznek, és például minden nap egy órát kell a konditeremben tölteniük, hogy az izmaiknak ne essen bajuk. A külvilággal, családjukkal érintkezhetnek telefonon, de ez is élethű módon, azaz 20 perces késleltetéssel fog történni. Hát, nem fognak egymás szavába vágni… Tulajdonképpen azt akarják kideríteni, hogy képes-e az ember elviselni egy ilyen utat anélkül, hogy megőrülne. Az újságban nyilatkozott egy, az űrutazások asztronautákra gyakorolt pszichológiai hatásainak vizsgálatára specializálódott kutató is. Elmondta, hogy az út egyes fázisaiban milyen reakciók várhatók a 6 utastól, pl. a földi parancsok figyelmen kívül hagyása, pozícióharcok, unalom, klikkesedés.

3.       És a mai utolsó érdekesség: a nagy-britanniai közlekedési hatóságok, illetve a kormány beleegyezett a „zöldhullám-programba”, azaz össze fogják hangolni a közlekedési lámpákat, hogy aki pont a megengedett sebességgel, vagy valamennyivel az alatt halad, ne kelljen állandóan piros lámpába botlania. Érdekes, én azt hittem, hogy egy ilyen fejlett országban ez már rég így működik, de kiderült, hogy a kormány azért volt ellene eddig, mert azzal, hogy az autósoknak majd’ minden lámpánál meg kellett állniuk, azaz fékezniük, majd gyorsítaniuk kellett, több benzint használtak, így a kormány a benzinre kivetett adók miatt nagyobb bevételhez jutott. Vagyis az autósok kényelme, és a logika itt sem feltétlenül játszik szerepet a döntéshozatalban…

Ismet elnemul a magyar telefon

Valami koltoi cimet kerestem, ez eleg jonak tunik:)

Laza 14 oras ut utan vissza is ertem, szuper volt ez az egy het! Nem is tudom, miert ereztem magam ilyen jol, de nem is fogom kutatni az okokat. Elnezest azoktol, akikkel nem tudtam talalkozni, es/vagy meg beszelni se, legkozelebb igyekszem potolni. A csalad, foleg a gyerekek meg mindig imadnivaloak, a baratok meg mindig dilisek, szoval ha nem lenne valsag meg a szokasos negativ hangulat otthon... Nem politizalunk.

A londoni jaraton ket majdnem hires emberrel utaztam, Kalamar Tamas az egyik, a Baratok kozt producere, es Sebok Vilmos, a legendas (haha) focista. A 4 oras varakozas Londonban halalosan unalmas volt, vettem 3 magazint meg 2 ujsagot, de semmi se segitett. Nagyon remelem, hogy ez volt az utolso ideutam...

A teliszalamin es majonezen tul megint sikerult egy virust is magammal hozni (nem a borondben), tiszta takony vagyok, a fallabdat is lemondtam, szerintem levegot se kapnek a palyan. Azert vasarolni el kell mennem suli utan (most ott uldogelek, es szunet van), mert nincs kajam. Szerintetek a fagyi jo megfazasra? Ugy gondolom, igen, megoli oket:)

Rossz hirre erkeztem vissza: Lorena elkoltozott. Van a cegnek egy lakasa, ahol korabban a Shetland hotel igazgatoja lakott, most felajanlottak Lorenanak, aki nyilvan elfogadta. Tegnap koltozott. Nagyon sajnalom, mert gyakorlatilag o volt az egyetlen ember, akivel tudtam dumalni, meg apro szivessegeket tettunk egymasnak: "hazafele, ha mesz Tescoba, tudsz nekem hozni ezt meg azt?" Hat ezeknek vege.:(

Ha este eszembe jut valami, meg irok. csok.

Fallabda

Na, megvolt a nagy esemény, 3. lettem. 5 induló volt, amikor megláttam őket, kissé csalódott voltam: 2 ifista játékos, akik közül az egyikkel már játszottam többször, és mindig vertem, gondoltam nagyképűen, hogy a másik se lehet gond. Később kiderült, hogy az a másik lány volt a 2. kiemelt... És volt még két, 50-55 körüli nő. A játékukat elnézve biztos voltam benne, hogy ellenük is nyerek.
Ja, azt még megemlítem, hogy szokás szerint esett az eső, én meg meccsszerkóban mentem, tiszta víz lett mindenem, még a kabát alatti pulcsi, meg a póló is, a gatyáról nem beszélve. Mit tesz ilyenkor az, aki látta a Mr. Bean-filmet? Bementem a klotyóba, levettem a gatyót, és próbáltam a kézszárítónál melengetni, nem sok sikerrel. Azért csak aggódtam, hogy bejön valaki és meglátja a szexi lábaimat...
A sorsolás szeszélye folytán először a 2., majd az első kiemelttel játszottam, de ezt csak utólag tudtam meg. Ki is kaptam mind a két meccsen, de a legjobb játékostól elcsentem egy játszmát. Aztán a második 2 meccset nyertem, így 3. lettem. Biztos nincs elég fém itt a szigeten, mert csak az első két helyezett kapott érmet:( Én is megérdemlek egyet!!!!
Készültek képek is, majd ha felkerültek a netre, kiteszem a linket.
Már nagyjából összepakoltam, még mosok, megyek nepáli-indiai étterembe, és holnap otthon leszek:)
Addig is csók mindenkinek!